Alkosd meg a legszebb dallamodat!

2024. Feb. 8. · 6 min read
Jónás Tamás a fenti szlogennel hirdette meg a 2024. évi Szólómánia Gitárversenyt. A nevezések között található az én szólóm is, ami a "Scratches" (Karcolások) címet kapta.

Hajas Tamás (Leisure Guitar), gitárral a Szólómánia Gitárverseny plakátja előtt.

A jelentkezéshez a YouTube-ra kellett feltölteni a szóló bemutató videóját. Itt az enyém: https://www.youtube.com/watch?v=3mNB18jbQik. Fél perc az egész (a hivatalos intró nélkül). De ez a fél perc egy korántsem rövid, viszont izgalmas és tanulságos alkotási folyamat eredménye. Erről mesélek ebben a bejegyzésben.

A legszebb dallam?

Ha gitáron játszott, szép(!) dallamra gondolok, akkor nekem pl. ilyesmik jutnak az eszembe: Gary Moore – Parisienne Walkways, Joe Satriani – Cryin', Tátrai Band – Szeptember, Bikini – Temesvári Vasárnap. Ezek közös jellemzője, hogy mind lassúbb, balladisztikus hangulatú darabok. A verseny zenei alapja sem „őrült” tempójú (118 BPM). Viszont a basszusgitár végig nyolcadokat játszik, ami erőteljes lüktetést ad a zenének.

Emiatt eleinte nem is voltam elégedett a készülő szólómmal. És nem is érzem, hogy olyan „szép”-re sikerült volna, ahogyan azt a fentiek szerint határoznám meg. Viszont most már elégedett vagyok vele, sőt büszke vagyok rá, mert úgy érzem, sikerült megfelelnem a magam által kitűzött szempontoknak!

Mini zenemű

Mindenképpen dallamos szólót szerettem volna alkotni, olyat, amit akár dúdolni is lehet. S azt szerettem volna, hogy ez a félpercnyi zene önmagában kerek egész, egy önálló kis „történet” legyen. Ezért nagyon igyekeztem azon, hogy a szólómnak legyen íve: elinduljon egy úton és azon végighaladva, szépen építkezve, különböző hangulatokat is kifejezve jusson el a befejezésig.

Persze mindezt elgondolni könnyű, de megvalósítani nem olyan egyszerű! Jó lenne azzal büszkélkedni, hogy csak elindítottam a zenei alapot és már hallottam is a fejemben a kész szólót, amit rögtön el is játszottam. Lehet, hogy vannak, akiknek ez megy. Én viszont lassan, sokat próbálgatva, alakítgatva írtam meg és fűztem össze a motívumokat.

Kihívások, megoldások

Jónás Tamás izgalmas zenei alapot készített! Az általa „Fogaskerék Módszernek” nevezett eljárást alkalmazta. Ennek a lényege, hogy az akkordok nem (feltétlen) az ütemhatárokon váltanak, hanem az őket felépítő szólamok különböző hosszúságúak. Ezek így „egymásba fonódnak” és egy folyamatosan változó, az egyik hangzásból a következőbe úszó zenei szövetet alkotnak.

A fentiek miatt nem is igen – vagy legalábbis kevésbé – lehet rá rutinból, begyakorlott motívumokkal, „izommemóriából” gitározni!

Én először csak hallgattam a zenét és próbáltam rá dúdolgatni. Aztán nagyon hamar eldöntöttem, hogy lekottázom. Így nem csak a fülemre tudtam hagyatkozni, hanem jobban átláttam, hogy mikor mi történik, milyen hangok szólnak. És ez alapján is dönthettem, hogy mi az, ami odaillik. (Nagy segítség volt, hogy Jónás Tamás részletesen bemutatta a zenei alapot egy videóban. Köszönet érte! Enélkül, fülre, nemigen tudtam volna lejegyezni!)

Kotta és TAB

A kottázáshoz régóta a Guitar Pro alkalmazást használom. Nagyon szeretem, mert minden játéktecnikai dolgot le lehet vele írni és mert – számomra – remek segédeszköz a zenék elemzésében, tanulásában, alkotásában! Most is, miután leírtam a zenei alapot, végig előttem volt a szóló írása közben is és az ötleteimet is rögzítettem benne.

Sokat segített, hogy vissza tudtam hallgatni a motívumaimat, anélkül, hogy épp játszottam volna őket! Azt tapasztaltam, hogy így máshogy (jobban?) tudok figyelni az összhatásra, mint ha épp gitározom is. Persze nyilván fel is vehettem volna, amit kitaláltam. Ezt is megtettem néhányszor. Viszont az nagy könnyebbség, hogy a kottában csak egy-két kattintás, ha változtatni szeretnék valamin, és már figyelhetem is, hogy milyen az új verzió!

A dallamon túl a ritmika tisztázásában, pontosításában, összehangolásában és a végleges struktúra megszerkesztésében is jó hasznát vettem a Guitar Pronak. Amikor pedig elkészültem a szóló megírásával, a pontos játék gyakorlásához is jól jött, hogy újra és újra lejátsszathattam az egészet, vagy egyes részeit, és együtt gitározhattam a géppel, ami tuti nem téveszt!

Jah, amúgy ingyen letölthető a Ko-Fi oldalamról a Scratches szóló kotta és TAB! 😉

Ütemről-ütemre… (vagy nem)

Érdekes lehet, hogy a szóló első fele még kb. ütemről-ütemre készült el. De már ekkor lett olyan motívum ötletem, ami a szóló második felébe került be (és olyan is, ami végül kimaradt). A lezárás pedig hamarabb megvolt, mint a második rész közepe! 😀

Menet közben többször megtörtént, hogy egy-egy dallamot más fekvésbe raktam át, változtattam az ujjredjén vagy azon, hogy hogyan játszom el.

Csak sorjában

Például a harmadik-negyedik ütem hosszú nyújtása eredetileg egy oktávval feljebb szólt. De úgy éreztem, ha rögtön a szóló elején ilyen magasra megyünk, nem lesz hova építkezni. Így aztán ment egy oktávval lejjebb.

Az ötödik-hatodik ütem rövid kis „kérdés-válaszát” az teszi izgalmassá számora, hogy az idító hangokra felülről csúszok rá. A válasznál ez eredetileg lentről felfele volt…

A hetedik-nyolcadik ütem máris a szóló első felének a vége! Ide „kellett” egy szakaszhatároló csúcspont. Sokáig nem találtam, hogy mi szólhatna jól itt. De nagyon boldog lettem, mikor rájöttem, hogy igazán hatásos lehet egy újabb nyújtásos figura, ha megvariálom és először egy, aztán két, majd három hangon „kiabál”.

A szóló második fele (a kilencedik-tizedik ütem) a szóló legelső motívumának ismétlésével indul. De egy oktávval feljebb és egy kis dallam változtatással.

Visszafele előre

A tizenegyedik-tizenkettedik ütem számomra a szóló csúcspontja! Ezután már a megoldás, a lezárás felé halad a történet. Ennek a motívumnak az első verziója már jóval azelőtt megszületett, hogy itt tartottam volna a szerkezetben. Mindenképpen szerettem volna ezt a groteszk, „hátrafele” lépkedve felfelé haladó dallamot használni! A csúszkálásra véletlenül akadtam rá, játék közben. Aztán már „csak” ki kellett dolgozni. Technikailag ez lett a szólóm legnehezebb része, de szerintem a legkifejezőbb is. (Eszébe jutott valakinek, hogy vajon miért lett a szólónak az a címe, hogy „Karcolások”? 🤔)

A tizenharmadik-tizenegyedik ütem a maga egyszerűségében már a lezáró futamot készíti elő. Itt az eredeti dallam kicsit szegény volt, ezért dupláztam meg egy oktávval lejjebb. Az eredmény pedig jobb lett, mint vártam, szeretem, ahogy szól.

Az utolsó két ütem aztán egy skála futammal zár, semmi különös… 🙃 (Ez lehetett volna egy kicsit izgalmasabb, hogy miért nem lett, arról mindjárt.)

Mennyire színes?

Időről-időre megnéztem, milyen hangok szólnak az alapban és ez alapján ötleteltem a dallamokon. De azt csak többnyire fülre, nem „matekoztam”. Hangkészlet szempontjából nem is lett nagyon izgalmas a zeném, mert végig a természetes moll fokaiból építkezik. Nincsenek „színes” hangok, amik a harmonikus vagy a melodikus moll vagy valamilyen modális skála használatával kerülhettek volna be a szólóba. A lezáró futamban lett volna némi kromatika és egy-két érdekesebb hang, de sajnos kicseleztem magam és nem tudtam tempóban eljátszani. Így aztán inkább egyszerűsítettem, hogy időben elkészülhessek a felvétellel.

(Arra viszont rácsodálkoztam, hogy számomra meglepően sokszor szerepel a „h” hang, ami a skála második foka – mivel a zenei alap A-mollban íródott).

A gitár hangja

A videóban látható, szeretett Blackstar kombóm csak díszlet volt, hangulati elemként szerepel. A felvételhez a Headrush MX5 pedálomat használtam. Ezzel dolgoztam, már a szóló írása közben is, de csak egy random hangzással. Viszont rögzíteni már olyat akartam, ami illik a zenei alaphoz és a szólómhoz is!

Végül ez lett az összeállítás: Tube Screamer » EQ » Soldano fej » 2x12 Vox láda » Dim Chorus » Ping-Pong Delay » Small Room Reverb.

A gyári rigek között keresgéltem, amíg találtam egyet, ami megfelelt kiindulási alapnak. A lánc első fele, a ládával bezárólag ebben volt. Nem az összetevők neve, hanem a hang alapján választottam, de az ízlésem ez esetben is visszaköszönt: a Tube Screamert és a Soldano fejet is szeretem, sokszor kötök ki ezeknél, mikor hangzást készítek!

A Dim Chorus nemrégiben került be a Headrushba. A klasszikus BOSS Dimension rack és pedál effekteket hivatott megidézni. Ezeket én név szerint nem ismertem, de a jellegzetes hangzásukat igen! És nem csak ismertem, de szeretem is, így szívesen használom, mióta megtehetem! Itt egyébiránt alig hallhatóan adagoltam, nem dominálja, csak finoman telíti a hangzást.

A Delay és a Reverb rock szólóhoz „kötelező”. Előbbit természetesen a dal tempójához igazítottam. És ezt is csak kis arányban adtam hozzá a gitárhanghoz. A zengető is csak kis teret ad. Úgy éreztem nincs szükségem többre.

A sor elején egyébként még akad egy Wah pedál is, de ezt végül nem kapcsoltam be. Az ötödik, hatodik ütemben szerepelhetett volna, de végül letettem róla. Nem akartam „mindent is” használni…

Csapó! Felvétel!

Ez után már szinte „alig” volt hátra valami. Elrendezkedtem a videózáshoz és bemelegítettem. Aztán a tizenegyedik felvétel „már” sikerült is megfelelőre.

A hangot Reaperben rögzítettem és a videó részeket is ebben raktam össze. (Mert hogy ilyet is tud!)

Export és mehetett fel a YouTube-ra!

Fél perc gitárszóló videó. Csak ennyi…

Utóhang

Amíg mindezzel foglalkoztam, és még utána is néhány napon át, végig „fel voltam spanolva”! Egy-egy alkalommal egyszerre nem tudtam sok időt a szólóra szánni. De ha mással foglalkoztam, akkor is egyre az eszembe jutott, hogy mi lesz majd épp a következő lépés, mit fogok kipróbálni stb. Ez az „alkotási láz” remek érzés!

Jónás Tamás ezt írja a nevezőknek:

Szeretném, ha tudnád, hogy számomra a gitárverseny résztvevői a legjobb hazai gitárosok közé tartoznak.

Szerintem attól lesz valaki a legjobbak egyike, hogy bátor lépéseket tesz, fejleszti magát, és vállalja a zenei kihívásokat.

Egy nevezés elkészítése az első elhatározástól kezdve a szóló megírásán, megtanulásán és felvételén át a videó nyilvános megmutatásáig pontosan ezt a bátorságot, önfejlesztést és a kihívás elfogadását jelenti.

Köszönöm, hogy benne vagy ebben a közös élményben, és remélem, évek múlva is öröm lesz majd visszagondolnod erre a gitárversenyre!

Az lesz! Köszönöm!