Framus Diablo Pro egyedi hangszedő kombináció lehetőségekkel

A hangszedő cserét már rég terveztem. A „több hangszedő kombináció” nagyon jól hangzott. Javítani pedig muszáj volt – örültem, hogy mindez egyszerre megvalósul. A folyamatot és az eredményt, Hancsicsák Mihály (Martech Guitar Tuning) foglalta össze. (Ennek az általam szerkesztett, módosított verziója olvasható itt.)

Még tavaly decemberben érkezett a megkeresés egy kedves ismerőstől, hogy a hangszerének több sebből vérző elektronikáját rendbe kellene tenni. Az ötállású kapcsoló már betegeskedett egy ideje, s a kimenő jack sem a biztos kontaktusáról volt híres. A középső hangszedő pedig elnémult – a tulajdonos számára rejtélyes okból kifolyólag. Egy jó minőségű Framusról volt szó. Megbeszéltük, ha már úgyis hozzányúlunk, egy nyaki hangszedő csere mellett, kapjon a hangszer egy elektronikai tuningot is.

Adottságok és újdonságok

A gyári bekötésben volt egy extra funkció: egy push-pull potival, Tele-állás szerűen össze lehetett kapcsolni a híd, valamint nyaki hangszedőket. Gyárilag Seymour Duncan hangszedőkkel (humbucker, single, mini-humbucker) szerelték a gitárt. A kérés – természetesen a megbízható működés mellett – az volt, hogy a nyaki mini-humbuckert cseréljük ki egy meglévő Fender Texas Special single coil-ra, s maradjon meg a Tele-állás is. Ez még nem tuning, az ettől a ponttól kezdődött.

Talán egyetlen gitárosnak sem kell bemutatni a single coil-ok nyaki hangzását (Strato). Akár ritmusra, akár jazz-es tisztára, akár torzított szólóra, van egy utánozhatatlan hangzása, amit bár megközelíteni igen, de kivarázsolni egyetlen humbucker-ből sem lehet. Csak az a fránya zaj válhat zavaróvá, ha nagyobb drive-ot használunk…

Első opció: legyen single coil, de legyen zajmentes teljesen, mint egy humbucker. Mikor a gyári kapcsolást tanulmányoztam, megdöbbenéssel láttam, hogy – szándékosan, vagy sem, ki tudja – ugyanazzal a push-pull kapcsolóval (tehát további alkatrész beiktatása nélkül) még több hangzás is kihozható a hangszerből.

Kettes opció: hozzuk ki a legtöbbet az elektronikából. Mindezeket megfejelve – a hangszedő pontos beállítása mellett – az elektronikát kiegészítettük egy hangzásoptimalizáló résszel is (továbbra is passzív elektronikáról beszélünk!). A tulajdonos kérése az volt, hogy a hangszeren fizikai módosítás ne történjen, semmilyen új furatra ne legyen szükség.

Furcsaságok

Az elektronika megtervezése után jött a beépítés, ami azért nem volt annyira egyszerű dolog… A gyár úgy döntött, hogy nem megszokott kapcsolót használ, de ez könnyedén kiváltható volt egy normál Fender-típusúval.

Nagyobb fejvakarást okozott a sajátos kimenő jack cseréje. Valamilyen rejtélyes design okból kifolyóan a cső-jack még egy fém lemezhez is volt kapcsolva, mely aztán négy csavarral lett a testhez rögzítve. A cső jack-ek egyik jó tulajdonsága, hogy használatukkal nem kell a hangszert további furatokkal, plusz elemekkel terhelni, de a Framusnál valamiért ezt a „fejetlen” megoldást választották. Emiatt egyedi (menet nélküli, és hosszabb) jack-et használtak, melynek a méretei egy szabványoséval csak asztalos mércével voltak összemérhetőek, így aztán a munkák során ez volt az egyik lassító tényező.

Miért nem szól?

A másik meglepetést a rejtélyes meg nem szólalás okozta. A hibakeresés mindig a legvalószínűbbtől halad a kevésbé valószínű felé, esetünkben a rossz jack aljzattól, a pickup kapcsolón keresztül, egészen a középső hangszedő hibájáig. Mivel a tulajdonos főképpen otthon használja a gitárt, s nem emlékezett olyan esetre, mikor komolyabb behatás érhette volna a hangszedőt, eleve a kapcsolóra esett a gyanú.

Esetünkben azonban a legvalószínűtlenebb jött be: a hangszedő bizonyult hibásnak. Pickup-oknál tudni kell, hogy az elhallgatásukban csak kevés tényező játszhat szerepet: durva mechanikai behatás, maró folyadék, valamint gyári hiba. Gondolom az előzőekből már gyaníthatóvá válik, hogy a gyári hiba esetébe futottunk bele. Bármennyire komoly gyártó a Seymour Duncan, mindenkinél előfordulhatnak hibák.

Legegyszerűbb probléma a tekercs kivezetési forrasztásának a leválása. Ezt gyorsan ki tudtam zárni. Nos, akkor mi lehet a baj? A hangszedők készítéséhez felhasznált drót igen vékony, s a felületüket egy még vékonyabb lakkréteg szigeteli a külső világtól. Belátható, hogy enélkül az első tekercselés után zárlat lépne fel. Bármennyire is strapabíró ez a lakkréteg, azért képes megsérülni. Vagy a drót gyártása során lett egyenetlen, vékonyabb – és ezzel együtt sérülékenyebb – valahol ez a szigetelés, vagy a hangszedő tekercselésekor egy pillanatban megfeszült a drót, s ez okozott sérülést a szigetelésen. S az évek során egyetlen pici elmozdulás elegendő ahhoz, hogy zárlat keletkezzen.

A játék ilyenkor az, hogy tekercsenként vissza kell bontani, folyamatosan rámérni, mikor áll vissza a normális állapot. Belátható, ez annyira időrabló munka, hogy értelme csak akkor van, ha a zárlat, vagy a szakadás az utolsó menetekben keletkezett. Ha nem egy Seymour – vagy ritka vintage – hangszedőről lett volna szó, akkor inkább a cserét javasoltam volna… De most szerencsénk volt: talán a tizenegyedik menet után visszaállt a hangszedő ellenállása.

Ötről a hatra. És tovább!

A fenti problémák megoldása után jöhetett a tuning, ami igazán jól sikerült! A jó minőségű fákból összerakott gitárban a hangszedők az új elektronikával elkezdtek „élni”, és tíz különböző, jól használható hangzás lett a végeredmény. Nincs egyetlen állás sem, amely megszólalásával ne inspirálná a zenész kreativitását!

Ha nem nyúlunk a push-pull potikhoz, akkor klasszikus strato kapcsolás az eredmény (eltekintve a híd humbuckertől). Így a hangszer teljesen megszokott módon is használható. (De a hangszínszabályzó – a módosításának köszönhetően – ebben az esetben sem tompa dobozhangot eredményez a letekerésen, hanem jazz-ben, blues-ban jól használható hangzást.)

Ha azonban kihúzzuk az egyik vagy mindkét push-pull potit, akkor újabb kombinációkat kapunk! Felidézve tavalyi emlékeimet, lássuk, mit is tud a gitár a humbucker / single / single hangszedő konfigurációval, és az új elektronikával:

Mindkét poti bent („strato kapcsolás”)

1. híd dupla
2. híd dupla felezve + középső szimpla
3. középső szimpla
4. középső szimpla + nyak szimpla
5. nyak szimpla

Hangszín kihúzva, hangerő bent

1. híd dupla
2. híd dupla + középső szimpla
3. némítás
4. középső szimpla + nyak szimpla - „humbucker üzemmód” (szimplák sorosan kötve)
5. középső szimpla + nyak szimpla - „humbucker üzemmód” (szimplák sorosan kötve)

Hangerő kihúzva, hangszín bent

1. híd dupla + nyak szimpla
2. híd dupla + középső szimpla + nyak szimpla
3. híd dupla + középső szimpla + nyak szimpla
4. híd dupla + középső szimpla + nyak szimpla
5. híd dupla + nyak szimpla

Mindkét poti kihúzva

1. híd dupla + középső szimpla + nyak szimpla - „humbucker üzemmód” (szimplák sorosan kötve)
2. híd dupla + középső szimpla + nyak szimpla - „humbucker üzemmód” (szimplák sorosan kötve)
3. híd dupla + középső szimpla + nyak szimpla - „humbucker üzemmód” (szimplák sorosan kötve)
4. híd dupla + középső szimpla + nyak szimpla - „humbucker üzemmód” (szimplák sorosan kötve)
5. híd dupla + középső szimpla + nyak szimpla - „humbucker üzemmód” (szimplák sorosan kötve)

Konklúzió

Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon elegáns elektronika, ahol a tuning és a tudás a mélyben rejtőzködik, és a külső szemlélő nem is sejti, milyen sokoldalú a hangszer!

(Forrás: https://www.facebook.com/hancsicsakmisi/posts/467962467224699 )