Zenei kirakós: az első remixem

(Klikk a képre a videóhoz!)

A koncepció és az első lépések

A dal nem egyetlen lendülettel készült el, hanem sok kisebb-nagyobb lépésben, mindig annyit haladva, amennyit az időm éppen engedett. Volt egy világos elképzelésem arról, mit szeretnék: egy olyan zenét, aminek van íve, dinamikája, ami építkezik és eljut valahová. Fontosnak tartottam, hogy az ismétlődő részek – például a refrének – se váljanak unalmassá, mindig kínáljanak valami újdonságot.

Szokásomhoz híven a Reaper DAW-ot használtam. Miután beillesztettem a letöltött hangsávokat, elsőként az éneket hallgattam meg. Fantasztikusnak találtam, ahogy az énekes dolgozott. Az sávok pedig remekül szóltak, profin voltak megkeverve. Ez már önmagában is inspirált. Hogy meglegyen a harmóniaérzetem, egy basszusgitár-pluginnel feljátszottam a kapcsolódó akkordok alaphangjait, amihez később a hangszerelést igazítottam.

A „hook”

Gitárosként eredetileg sok gitárt képzeltem el a dalban, és mindenképpen szerettem volna egy szólisztikus dallamot is gitáron. Sokat improvizáltam az eredeti hangszerelésre, kerestem „azt” a bizonyos melódiát. Amikor meglett, gyorsan rögzíteni akartam. De hogy ne kelljen a gitárfelvétel beállításaival bíbelődni, egy szintetizátor-plugint használtam. Akkor azt gondoltam, ez csak ideiglenes megoldás lesz, de a hangzás annyira megtalálta a helyét, hogy aztán maradt a szintetizátor. Ez a melódia lett a dal „hook”-ja, ami a bevezetőben és később a refrénekben is felcsendül. Aki azonban jól fülel, észreveheti, hogy a háttérben, egészen halkan, gitáron is megszólal. (Viszont az a felvétel már jóval később készült.)

A hangszerelés rétegei: a refréntől a verzékig

A munkát a refrénnel kezdtem, mert szerintem az a dal súlypontja, és mindennek ahhoz kell igazodnia. Először egy dallamos basszusszólamot írtam, ami kicsit túlmutat az egyszerű alaphangokon, majd ehhez alakítottam a dobokat. Itt jött egy kis kihívás: a refrén sorai (a másodiktól kezdődően) egy nyolcaddal korábban kezdődnek az ütemhatároknál, ami izgalmas lüktetést ad neki. Az eredeti sávok között felfedeztem egy gyönyörű akusztikus gitárt, amit szintén beépítettem a refrénbe, egy puha zongorahangszínnel kiegészítve.

Az első refrénig vezető utat (bevezető, versszak, átvezető) szintén az eredeti akusztikus gitársáv alapozta meg. Erre építettem rá saját ötleteimet, fokozatosan gazdagítva a hangzást. A basszusgitár itt is fontos szerepet játszik, az átvezetőben pedig a zongora rímel az akusztikus gitár akkordjaira, ami egy igazán szép textúrát eredményezett.

Nem lehet ugyanaz

A második versszakhoz szerettem volna valami újat. Elkezdtem zongorán kísérletezni, és végül két szólam született: egy akkordok felett ismétlődő dallam (ostinato), és ennek egy variációja, ami követi az akkordmenet változásait. A kettő közös hangzása nagyon megtetszett, és végül egy fényesebb, meg egy sötétebb zongorából, valamint egy visszhangos szintiből álló kíséret lett belőle. Vicces, de gitáros létemre ez lett az egyik kedvenc részem! Utólag eszméltem csak rá, hogy a versszak második felében a zongora helyett akár gitárt is használhattam volna az akkordozáshoz, és az még gazdagabbá tette volna a hangzást…

Variációk

A második refrénben jelenik meg az a remekbe szabott elektromosgitár-dallam, ami az éneket követi le – ezt is az eredeti verzióból vettem át. Annyira megtetszett a nem szokványos, ötletes és okos gitárjáték, hogy tervezem is leszedegetni, megtanulni. Ennek a refrénnek a másik újdonsága, hogy itt tér vissza először a bevezetőből ismert fő dallam, a „hook”.

A dal hídjában (bridge) az eredeti felvételen egy elektromos gitár akkordozik, én viszont az akusztikus gitár sávot vettem elő ismét. Ez önmagában kicsit kevés lett volna, ezért – sztenderd megoldás – egy „szinti szőnyeget” terveztem hozzá. Elővettem a két kedvenc szintetizátor pluginemet, és mindkettőben találtam egy-egy tetsző hangszínt. Nagy örömömre együtt is remekül szóltak: az egyik a magas frekvenciákat adta, a másik a mélyebbeket, a kettő együtt pedig egy egyedi hangképet hozott létre. Ez a szőnyeg ráadásul az akusztikus gitárral is szépen szól. Igazából nem is feltétlenül tűnik fel, hogy ott van, de ha kikapcsolom, rögtön érződik a hiánya. Végül, még egy kis gazdagításként, az egyik szintiből egy szélzúgásszerű hang is megszólal a bridge-ben.

Zene és szöveg

Az eredeti dalban a bridge után már csak egy refrén van, de én ezt már a munka elején megdupláztam, mert egyet kevésnek éreztem a lezáráshoz. Ez a döntés pedig teret adott a következő módosításnak is.

Ugyanis amikor a fiamnak mutattam a készülő dalt, ő felhívta a figyelmemet arra, hogy a zene hangulata – ami alapvetően vidám – szöges ellentétben áll a szöveg komorságával. Ez a felismerés teljesen új irányt adott a befejezésnek.

Az utolsó refrént tudatosan „szét kellett szednem”, hogy a zenében is megjelenjen a szöveg feszültsége. A dal vége felé haladva elkezdtem sorra kikapcsolni a sávokat, hogy a végére csak a magányos ének maradjon. De ezt még kevésnek éreztem. Így jött az ötlet, hogy a tamokon hozzáadjak egy erőszakos, lüktető ritmust, ami kicsit kilóg a dalból. Majd erre még egy torzított gitárral is ráerősítettem, és végül csak ezek maradnak meg az ének mellett. Így a dal lezárása reményem szerint valamelyest visszatükrözi a szöveg hangulatát.

Felismerések

Nagyon élveztem a teljes folyamatot, a zeneírás és hangszerelés izgalma most is teljesen beszippantott. Viszont felfedezni vélem a korlátaimat is. Úgy érzem, a doboknál és a billentyűs hangszereknél ellőttem az összes puskaporomat, ennél komolyabb motívumokat nem biztos, hogy tudnék alkotni – a hangszeres tudás hiánya határt szab. Hasonlóképpen, bár elégedett vagyok a végeredménnyel, eredetileg egy dinamikusabb hangzást szerettem volna, ehhez valószínűleg a keverési ismereteim is bővítésre szorulnak még. Érdekes lenne egy hozzáértő hangmérnökkel és profi zenészekkel is nekimenni az általam készített remixnek, hogy lássuk, mit lehetne még kihozni belőle!

Ez a blogbejegyzés már két héttel a dal elkészülte után íródik, és furcsa visszagondolni a folyamatra. Azt az alkotói állapotot már nem tudom visszahozni, de az emlék, hogy mennyire jó érzés volt, megmaradt. Egy-egy új zenei feladattal foglalkozni mindig fantasztikus élmény. Érdemes kipróbálni!

Szólj hozzá!

Neked hogy tetszik a remixem? Örömmel várom a gondolataidat a videó alatt, hozzászólásként! https://www.youtube.com/watch?v=JUWbFz2lP5Y

Ui. A fenti album borító képet kiegészítettem egy „easter egg”-gel. Megtaláltad? 🙃