Nem kellett volna

„Az egyik szemem sír. A másik meg zokog” – vonatkoztathatnám magamra, kis túlzással, Vas Zoltán sorait. Előttem a Magyar Hírlap szombati és hétfői száma. Az utóbbi vadonatúj megjelenéssel próbál megnyerni. Nem megy neki.

Ezidáig a Magyar Hírlap volt számomra a kiadványszerkesztés etalonja. Szerettem a régi nagyalakú változatot és az utóbbi kompakt verziót is. Úgy éreztem ennek az újságnak saját, könnyed, elegáns stílusa van. Megjelenése kiemelte a hazai napilapok közül.

A “továbbfejlesztett külső” a lapban található rövid kis lábjegyzet szerint áttekinthetőbb. Szerintem viszont nem az. Hiába lettek kicsit nagyobbak az oldalak, mégis zsúfoltabb, nyomasztóbb az egész. Odalett a levegős, a szemet pihenni is hagyó szerkezet, az egyedi, könnyed fejlécek. Szögletes, tömör, zsúfolt az oldalak új megjelenése.

Nem vagyok tipográfus, csak néhanapi hobbim a kiadványszerkesztés, ezért nem tudom ránézésre megnevezni a használt betűtípusokat. Mindenesetre a vastagabb címsorok és a szövegekhez használt ugyancsak új, súlyosabb betűtípusok összhatása számomra nem kellemes (főleg, hogy széles léniákkal is komorítva lettek az oldalak).

Hogy végletekig fokozzam az elégedetlenkedést: az oldalak sorrendjének megváltoztatása sincs ínyemre. Szerettem, hogy a 2–3. oldalon a 24 óra rövid hírei hangolnak rá a hosszabb cikkekre. Most az utolsó oldalon úgy hatnak, hogy “jajj, ezt meg majdnem elfelejtettük mondani”. Olyan mintha egy hátsó címlapja lenne az újságnak, ahol azt is elolvashatom, hogy mit láttam beljebb.

Nagyon féltem attól is, hogy mint máshol, a sport kerül az utolsó oldalra – legalább ezt a ballépést nem követték el. Viszont a karakán, karakteres, érdekes “túlélőcsomagot” beszürkíteni a lap vége felé egy “iránytűbe” ronda húzás.

Most majd keresgélhetek, ha lesz kedvem, ott a vége felé. Mert a Magyar Hírlapot továbfejlesztették. Pedig nem kellett volna…

2005. szeptember 6.Permalink

3 thoughts on “Nem kellett volna

  1. A hírlap föszerkesztője e-mailben válaszolt, amit bemásolok ide. -thamas

    Tisztelt Hajas Úr!

    A lap korábbi küllemét a kényszer miatt 48 óra alatt dobta össze a
    tervező művészeti vezető. Megoldásaiban kellemesen lelkes és amatőr
    önképzőköri munka volt – tudtuk ezt mindannyian önkritikusan. Négy
    hónapja dolgozunk egy új, komolyabb formán. Példaként a brit kompakt
    lapokat, a Timest és az Independentet tekintettük elsősorban át. A cél:
    erőteljes, szemet vezető, áttekinthető napilap, mely nem lehet
    magazinosan szellős, hisz napilap! Visszafogott, konzervatívabb,
    fekete-fehér képekkel is operáló modern lapot akarunk –
    gyermekbetegségeit persze a következő hetekben javítjuk. Ami a 24 órát
    illeti: mi úgy éreztük, 24 oldalhoz túlzás két oldal minihír, ráadásul
    a túlélő vizuálisan igen gyengécske volt hátul. Így viszont az iránytű
    több ajánló cikkre ad lehetőséget. Több az olvasnivaló általában is, s
    ne feledje: azért a tartalom a fontosabb, a szerzők, a látásmód –
    szóval igyekszünk!
    Köszönöm kritikáját, ne habozzon máskor sem!
    Üdvözlettel: Szombathy Pál főszerkesztő

  2. Kedves Főszerkesztő Úr!

    Köszönöm válaszát! Úgy gondolom, amit elterveztek (leírása alapján), sikeresen valósították meg. Örülök, hogy említi a brit lapokat, mert – bár nem említettem – számomra is “angolos” a lap új formája.

    Önnek teljesen igaza van abban, hogy a tartalom a lényeg – de hadd meséljem el: én azért kezdtem el olvasni a Magyar Hírlapot, mert jó volt kézbe venni, rátekinteni. Magyarán: tetszett a megjelenése. (Természetesen ha a tetszetős külső semmitmondó tartalommal társulna, nem olvasnám.)

    Tudom azt is, hogy számos szempontból fontos, mennyi tartalom fér el a lapban. Csak számomra úgy hatott az új külső, mintha rám zúdítanának valamit, és inkánbb “menekülni”, mint “elmerülni” volt kedvem. Értem, hogy “napilaposabbakká” kívántak válni, de én úgy érzem, túl jól sikerült a váltás. Jó lenne, ha egy picit egyedibb lehetne a megjelenés. Ennek módját az Önök művészeti vezetője nyilván könnyebben megtalálja, mint én.

    Köszönöm, még egyszer, válaszát!

    További jó munkát kívánva, üdvözlettel:

    Hajas Tamás
    http://thamas.hu

    Ui.: Amennyiben hozzájárul, válaszát és jelen levelemet is – mint az előzőt – közzéteszem személyes honlapomon (a nevem alatt található címen).

  3. Itt jártam honlapodon. Gondoltam ide rejtek egy kis izét gondolom meg találod, én meg GRATULÁLOK.

Comments are closed.